Megbeszéltem ügyfelemmel (aki a vadászmesterem - nála lõttem a bakomat nyáron) hogy du megyek hozzá ezt azt lepapírozni

amúgy is hívott egy különleges dám lapátot megnézni (5kg-s de féloldalas az egyik oldal mint egy gímagancs)

kisfiam ebéd után hazajár az oviból és mondtam Diának, ha nem alszik el elviszem magammal. Természetesen rögtön felpörgött és nem aludt el.

Megbeszéltem Miklóssal, hogy kivisszük terepjáróval a vadaskertbe vaddisznókat nézegetni.

Találkoztunk Miklóssal a megbeszélt helyen és mondta, hogy szereti a spontán dolgokat és mivel ott van a kisfiú, megyünk lövünk egy malacot.

7végére fácánvadász vendégeket várt és az õ etetésükhöz volt szükség húsra.

Terepjáróba vágtuk magunkat elmentünk a vadaskertbe, a vadõr már várt minket (õ lõtte volna ki a húst)

Ott voltak közel, odaetette õket a kerítés mellé, egy kb 10fõs csoport vegyes méret malac, süldõ, fiatal kan és nõstény.

Két kisebb malac volt kinézve, attól függõen, melyik áll irányba, ill. nem lesz takarva.

Kezembe adtak egy kis .222-t, betámasztottam egy oszlopnál, rátettem a szálkeresztet és figyeltem, hogy forduljon be, ne lépjen be semmi,

közben mondták, hogy blatton, vagy szíven, vagy fejbe kéne lõni, hogy a hús ne sérüljön. Volt kb 20m-re tõlem.

Ez a kb 2 perc várakozás ez qrva jó volt, mindent kizártam ami a környezet, csak a szálkeresztet néztem meg a jószágot, kibiztosítottam, és amikor befordult

lõttem. Azonnal elborult, picit rúgdosott és rendben is volt. A többiek szétszaladtak. Ránéztem a kisfiamra, aki 1,5m-re állt tõlem, ott mosolygott, megkérdeztem hangos volt kicsim, mondta mosolyogva, hogy igen.

Pár perc múlva bementünk megnézni, megsimogattam, a kisfiam is. Szívlövés ahogy kell, nulla roncsolás.

Kihoztuk, fotózás, elkértem a töltény hüvelyt - ki akarom fúrni kulcstartónak - aztán jöttünk is el.

Az egész volt kb 20 perc.

2 dolog miatt volt rohadt jó, az egyik, hogy ott volt velem a kisfiú, a másik, pedig a célzás várakozás lövés procedúrája miatt.

Végre volt idõm kivárni, célozni, és csak a vadra koncentrálni, nem voltam ideges, nem kapkodtam.

egyik vezetõ ügyfelemmel mostanság vannak ügyleteink - tevékenysége erdõgazdálkodás, vadgazdálkodás

elhivatott vadász, nagyon komolyan veszi és mondjuk a cégben nagyon komoly a vadásztatás - 97db kan teríték egy vadásztatáson 7000 fácán

3000 kacsa muflon dám disznó tenyésztés 2 vadaskertben  800ha-n....

a cégvezetõ mondta hogy üzekedéskor mindenképp menjek ki, mert õ akarja az elsõ bakomat meglövetni meg az elsõ disznómat :)))

megbeszéltünk egy kedd reggelt, de szakadt az esõ, elmaradt,

csütörtök délben hív, hogy du menjek már ki hozzá (szabadságon voltam), kb 2 után elaltattuk a gyerekeket és kimentem

terepráróba be irány a terület, gyönyörû napsütésben

egy akácerdõhöz mentünk, mellette búzamezõ, beálltunk bokorba és elkezdtünk sípolni, de nem volt szerencsénk

utána bementünk az erdõbe, még 3 helyen álltunk meg, sípolni, de továbbra sem volt eredmény.

Miklós látott 2 bakot, én csak egy sutát.

Visszamentünk az autóhoz, átmentünk a falu másik oldalára a vadaskertekbe.

Elõször láttunk egy szép sutát 2 gidájával, le akartuk fotózni, de elszaladtak idõ elõtt.

Mentünk pár száz métert amikor Miklós megállt, mondta hogy kiszállás, ott a bak a domb tetõn.

Beálltunk egy fa mellé, céloztam - az õ puskájával - segített a kezelésben, a bakocska észrevett és megugrott, de még az utolsó elõtti pillanatban lõttem.

Én persze a találatból nem láttam semmit, csengett a fölem, Miklós rögtön gratulált, mondta hogy megvan. Nem túl szabályosan dombtetõre lõttem....

Azonnal tûzben rogyott, nem szenvedett a gerinclövéstõl, ahogy a vadászok mondják egy pinaszõrrel ha feljebb megy akkor nem találok.

Felmentünk a dombra és ott feküdt szépen, mozdulatlanul, ahogy a második képen látszik.

Kijebb húztuk fotózni - 3. kép, aztán levittük be a kocsiba.

körbementünk a vadaskerten, fotóztam a disznõkat.

Épp vadásztábor volt gyerekeknek az erdei iskolájában, úgyhogy muszály volt a teríték bemutatás, a trõfea és az avatás miatt a siker :)))

én hazamentem a családért, Miklós elvitte a bakot az erdei iskolához, kizsigerelték, terítéket készítettek.

én már a családdal mentem vissza az avatásomra,

Utána a gyerekeknek a kutyámmal tartottam egy kis bemutatót is.

beléptem egy bérkilövõ társaságba

tegnap volt az elsõ vadászat - még 2 lesz.

elég sokat bambáskodtunk, szinte senkit sem ismerek akit igen az csak reggel odakísért aztán hazament.

akire rábízott bambáskodott így az elsõ hajtásban szarul áltunk fel, késve, rossz helyen.

végig esett az esõ....

az elsõ hajtás végén 2,5-3 m magas nád között egy 2 m-es tiszta sávban kötöttem ki ahol jöttek a madarak mint az állat, de mivel szart se láttam, elpazaroltam 6 patront eredmény nélkül.

2. hajtás visszafelé volt egy taggal arrébb, ott okosabban álltam be, ott is keletek szépen a madarak, de ugye még nem vagyok túl jó lövõ.

egy fasornál sorba repültek keresztbe elõttem, amire lehetett lõttem is, és volt egy tyúk ami szépen le is pottyant (tenyésztett fácán, ami repül az lõhetõ)

mögöttem állt egy segéd, azt is megkérdeztem ugye ezt én lõttem, mondta hogy igen. (elég sûrûn kb 15m-re egymástól voltak a puskások)

azt a tyúkocskát külön is szedettem, azon lettem avatva.

a keresztapámnak még csak a nevét sem tudom, talán pista bácsi 77éves tanár....

nagyjából ennyi